Nemesházi Betti vagyok. Zalaegerszegen születtem és ott is élek elég régóta. Voltak kilengéseim, Pesten tanultam, aztán hazakerültem. Visszahúzott a szívem Zalaegerszegre.

Mit tanultál?
A Műszaki Egyetemen végeztem közlekedés mérnökként. Teljesen más az alapszakmám, mint amivé váltam. Először a szakmámban helyezkedtem el. Szentgotthárdon, az Opel gyárban dolgoztam négy évig. Közben aerobikot tartottam a helyi fitnesz klubban.
Belekóstoltam a pilates-be, fogyi klubbot is vezettem, szóval nőkkel dolgoztam. Akkor kezdett el érdekelni a hastánc. Az akkori főnököm megkérdezte tőlem, hogy nem lenne e kedvem hastáncot oktatni.
Akkoriban még dolgoztam mellette az irodában. Szentgotthárd 75 km-re van Zalaegerszegtől, és sokszor nem volt biztos, hogy odaérek az óráimra. Az egy nagyon jó állás volt kezdő mérnökként, egy jó csapatban dolgoztam és mégis otthagytam a tánc miatt. Egy helyi munkahelyre váltottam. Zalaegerszegen találtam állást egy csomagolástechnikai cégnél. Egyre több órát vállaltam és eljött az a pillanat, hogy sehol nem tudtam száz százalékosan teljesíteni. Dönteni kellett. Megbeszéltük a férjemmel, aki mindenben támogat engem, hogyan legyen tovább. Az oktatást választottam és megnyitottuk a Kashmir Hastáncruha és Tea Szaküzletet Zalaegerszegen. Ez egy nehéz döntés volt, de úgy éreztem ha kihagyom ezt a lehetőséget egész életemben bánni fogom. Irodába meg bármikor visszamehetek dolgozni.

Hány éve volt ez a nagy döntés?
Három éve hagytam ott a munkámat és nyitottam a boltot.

Miket árultok a boltban?
Mindenféle hastáncos kelléket, ruhát kimért szálas teákat, keleti bizsukat, ajándéktárgyakat.

A honlapodon láttam, hogy nagyon szép stúdiód van. Ez egy helyen található a bolttal?
Nem. Nehéz volt találni egy jó helyet. Először három helyen béreltem termet. De végül rátaláltam egy 100 m2-es teremre amiből 80 m2-et leparkettáztam és betükröztem és keleti hangulatot varázsoltam bele.

Ez egy műemlék jellegű épületben van?
Igen ami egy különleges atmoszférát ad a stúdiónak. Ebből a szempontból nagyon szerencsés.
Lehet hogy költségesebb de hangulatos.

Kinél kezdted a hastánc tanulást?
Zalaegerszegen kezdtem, rövid ideig Gerlei Ritánál, aki Veszprémből járt le oktatni. Aztán hamar elkezdtem Mahastihoz járni workshopokra, táborokba. Nagyon jó hangulatú táborok voltak, sokat tanultam. Reggeltől estig táncoltunk. Elkezdtem Pestre workshopokra járni. 2004 óta nem nagyon volt olyan workshop amin ne lettem volna. Wollner Mártit tekintem az első nagy mesteremnek, aki bevezetett a raqs sharki világába. Technikailag, szakmailag nagyon sokat tanultam tőle. Párhuzamosan jártam Áncsán Anikóhoz és Seres Zolihoz. Beiratkoztam a TF oktatóképzésére, ahol sok mindenkit megismertem. Jó barátságok szövődtek köztünk. Ma Nieto Mercédesz az, akit mesteremnek tekintek. Régen is voltam nála, de valahogy nem tudtam tőle tanulni lehet, hogy még nem voltam rá kész. Aztán egyszer Veszprémben tartott egy workshopot és ott nagyon megtetszett az oktatási stílusa. Hozzá járok magánórázni havonta egyszer. Inspirálóan hat rám. Lelkileg is összhangban vagyunk.

Klasszikus egyiptomi stílusban táncolsz?
Igen, de szeretem a folklór táncokat is. Megkerestem Schäfer Katát, aki nemcsak a folklórban hanem a balett alapokban is nagyon sokat tud tanítani.
Megálmodtam egy fesztivált: a Westorientál Dunántúli Hastáncfesztivált és ezeket a számomra fontos személyeket is meghívtam. A rendezvény létrehozásával hármas célom volt: elsősorban egy találkozási lehetőségnek tartom, ahova meghívtam a környező dunántúli hastáncosokat, hogy lássuk ki milyen stílust képvisel, megismerjük egymást. A környező városokat valamennyire ismeri az ember, de mint kiderült azt sem egész jól. Másodsorban egy szakmai továbbképzést szerettem volna biztosítani évente egyszer a környékbeli táncosoknak. Ilyenkor ugyanis szombaton vasárnap meghívott pesti vendégművész tart workshopokat. Harmadsorban pedig a helyi lakosság körében próbáljuk népszerűsíteni az orientális táncost gálaműsorral, és ingyenes programokkal, órákkal, előadásokkal is.

Mennyire mozdul meg ilyenkor a környék?
Szerencsére népszerű a fesztivál. Próbálom színesíteni a palettát. Nem mindig ugyanazokat hívom meg. Ez nem mindig esik jól a fellépőknek.
Sajnálom, hogy ilyenkor nem tudunk beszélgetni. Mindig csak a fesztivál után telefonon.

Ezek szerint szervező, üzletvezető és táncos is vagy?
Igen sőt, hogy ne szakadjak el teljesen a mérnöki szakmámtól, a volt középiskolámban tanítok fuvarozástechnikai és technológiai órákat. Azt a tudásomat is karbantartom.
Összességében úgy érzem, hogy hömpölyög az életemben. Egyik hétről a másik hétre tudok gondolkodni, mert annyi minden van. Általában nem kell nagyon korán kelnem csak amikor tanítani megyek. Egyébként felkelek olyan kilenckor és kinyitom a boltot. Ott vagyok estig. Este pedig megyek tanítani.

Még a boltban is dolgozol?
Igen. Hetente négyszer. Esténként fél tíz körül érek haza.

Hányszor tanítasz egy héten?
Minden este van két, három csoportom.

De hétvégén nem. Ugye?
De szombaton is van két csoportom. Ha tanítok, heti kétszer a középiskolában, akkor odamegyek nyolcra és ott vagyok két órát. Utána az ügyeimet intézem aznap nem dolgozom a boltban. Koreográfiát csinálok, bankba futkosok, ezzel telik a napom. Délután korábban, négykor kezdek tanítani.
Szombaton délig vagyok a boltba bezárok aztán ismét megyek tanítani és öt körül érek haza. A vasárnapot próbálom szabadon hagyni, de belecsúszik néha a hastánc.
Nagyon zsúfolt de szeretem. Hozzá kell tegyem, hogy megfelelő háttér nélkül ez nem működne. A szüleim is nagyon sokat segítenek a férjem is mellettem áll.
 

Hogy érzed magad a magyar hastánckultúrában vidékiként?
Jó, de sokszor van hátránya is. Amikor workshopra jövök az nagy áldozattal jár, mert minden Pesten van, sokat kell utazni, sok idő, sok benzin. Versenyen is sokszor érzem hogy mi vagyunk 'A vidékiek'. Azért járunk versenyre, hogy megismerjenek minket. Most már kezd beérni a gyümölcse, valóban egyre többen ismernek és már igen szép eredményeket értünk el a fellépő csoporttal és az amatőr tanítványaimmal is.
Vidéken sokkal jobb közösségek tudnak kialakulni viszont. A stúdiómba olyan emberek járnak akik öt, hat, hét éve kitartanak mellettem. Hét éve tanítok, sok haladó tanítványom van.

Vannak más tanárok is Zalaegerszegen?
Igen van kettő.

Ti milyen viszonyban vagytok egymással?
Jól megvagyunk, mindenki csinálja a saját dolgát. Meghívom őket a fesztiválra is.

Budapestre hívnak titeket fellépni?
Nagykanizsán van egy szerintem színvonalas verseny és ott látott meg minket Áncsán Anikó táncolni és meghívott a Jillina estre fellépni. Tavaly Nieto Mercédesz hívott meg minket a Cairo fesztiválra, ami nagy lehetőség volt.
Akivel kapcsolatba kerülök azzal én jó kapcsolatban is maradok.
Márti meghívott a táborába tanítani, ami nagyon fontos volt nekem szakmailag.
Szerencsére nagyon sok tanítványom van. Két éve van gyerek csoportom is. A nagy réteg az a 30-as korosztály. Egyik kedvenc tanítványom anyukám, aki öt éve jár hozzám. Mivel több csoportom van mindegyiknek adtam egy virágnevet. A fellépő csoport neve Ezer Rózsa Kertje. A nevem a Nasreen is fehér rózsát jelent. Minden csoportnak más az aurája így a rájuk jellemző neveket próbáltam adni. Attól függően hogy milyen típusú nők táncolnak benne; érettebbek vagy inkább vidámak. Összességében nagyon szerencsés vagyok, mert az egész pályámon minden jól alakul. Sok kitartó, nyitott tanítványom van. Próbálok folyamatosan megújulni. Sok tanár van aki hamar elveszti a csoportjait nem maradnak meg az emberek. Ennek az a titka hogy az embernek folyamatosan képezni kell magát hogy mindig tudjunk újat mutatni a tanítványoknak, és hogy figyeljünk rájuk emberileg is. Próbálok arra is odafigyelni, hogy a csoport mire nyitott. Vannak fanatikus klasszikus csoportjaim, vannak akik csak valami vidám pörgősre vágynak. A legújabb igény a bollywood. A szerencsém az, hogy szeretek én is új dolgokat tanulni. Ezért nagyon hálásak.

Hány csoportod van?
Tizenhat.
A gyerekek a rózsabimbók, nárcisz, mirtusz, orchidea, tulipán...

Akkor nagy iskolád van.
Igen. Iskolám, a Nasreen Hastánc Stúdió a Dunántúlon az egyik legnagyobb. Egyre többen járnak hozzám a környező városokból is és nagy a csoportok között is az átjárás. Tanítványaimat is elviszem évente egyszer Nagykanizsára versenyre. A zsűriben nincsenek olyan oktatók, akiknek fellépnek a tanítványaik. Ez nekem nagyon tetszik, mert tapasztaltam olyat, hogy a zsűriben ülő tanárok tanítványai nyertek. Ez rosszul esik mindenkinek. Itt pedig egy pártatlan zsűri van.
Kezdő, középhaladó, haladó csoportjaim vannak és a fellépő csoport.

A fellépő csoportban hányan vagytok?
Elvileg hatan, de ketten babáznak úgyhogy most négyen. Egy-egy folklór táncba ők is becsatlakoznak, azt mindig egy nagy örömtáncnak éljük meg, mikor együtt van a csapat. Csóka Anita, Gorza Ágnes, Kiss Blanka, Szabóné Horváth Eszter, Szabó Tímea. Kölcsönös szeretet és tisztelet van köztünk.
A folklór táncok a szívem csücskei. Sahra Saeeda-tól nagyon sokat tanultam. Egy workshopon ismertem meg. Nagyon pozitív kisugárzású ember. Tartott Németországban egy továbbképzést, ahol végigjártuk az összes tájegységet az összes folklór táncot, viseleteket, zenei stílusokat. Ezt azóta is nagyon szeretem. A kedvenceim a khaleghi, a núbiai és a melaya.
A TF-en és workshopokon megismert hastáncos barátnőimmel voltunk kint Németországban: Nagy Katával, aki a kanizsai versenyt szervezi, Lehotai Líviával Gyöngyösről és Tóth Krisztával Lepsényből.
Az Ezer Rózsán kívül vannak más meghatározó emberek is az életemben akik a szervezésben segítenek. Az Ezer Rózsás lányok (Csóka Anita, Gorza Ági, és Szabóné Horváth Eszti) elsősorban az oktatásban szoktak helyettesíteni. Egyik tanítványom, Horváth Bea sokat segít az egyesületünkben és pályázatokban. Van egy egyesületünk A zalaegerszegi hastánc egyesület. Van egy arab hölgy, aki segít nekem a zenéket lefordítani. Saját koreográfiákat táncolunk. Szeretek sajátot táncolni, mert az belülről jön, egyszerűbb is tanítani és abból nincs is konfliktus. Elsősorban én csoporttáncos vagyok. Ha meghívnak valahova viszem az egész csoportot. Csak a gálánkon szólózok, de legtöbbször csoportban táncolok. Jó hogy ott vannak körülöttem az Ezer Rózsás lányok, velük már szavak nélkül is megértjük egymást a színpadon. Fejlődnöm kell a szólótánchoz, mert abban nem vagyok rutinos. A tanítványoknak mindig csinálom a koreográfiákat, de a saját szólómra nem igazán marad időm.

Idén lesz Westoriental?
Már háromszor volt kár lenne megszakítani ezt a hagyományt. A nyári gálánk viszont olyan hosszú, hogy inkább csinálnék egy nyári és egy téli gálát, akkor viszont nem fér bele már az időmbe, de akkor a téli gálára hívnék meg fellépőket.

Mit fognak szólni a környékbeliek akik számítanak a rendezvényre?
Már jelezték szeretnék, hogy legyen. Még nem tudom, alszok rá egy párat. Most a nyári programokra koncentrálok. a nagy nyári évzáró gálánkra készülünk és utána jön a táborom.

A sok dolog közül amit csinálsz legfőképpen minek tartod magad?
Orientális táncoktatónak. A legfontosabbak számomra a tanítványaim.

Szeretnél még valamiről beszélni?
Egyik ami megfogalmazódott bennem az egymástól tanulás. Nálunk ez jól működik. Főleg Lívivel és Katával. Nem feltétlenül kell külföldi workshopra járni. Arra tudom buzdítani táncoktató társaimat, hogy ne féltsék egymás elől a tudásukat, mert ezzel növeljük az orientális tánc színvonalát. Akár technikát, mozdulatot nyújtássorozatot, bármit érdemes megtanulni egymástól.

Miért azt tapasztalod, hogy féltik a tudásukat az oktatók?
Igen voltam olyan workshopon ahol leadták az anyagot, de ha kérdeztem valamit arra már nem volt válasz. Az egy környéken oktatók azok konkurenciájuk egymásnak.
Mi jól kijövünk egymással a környéken.

Mit gondolsz ez minek köszönhető?
Ha jövünk-megyünk workshopokra akkor összeszervezzük az autókat az utazás előtt beszélgetünk. Hozzáteszem nem mindenkivel működik ez. Gombamód szaporodnak a hastánciskolák mindenhol. Azokkal tudok jól együttműködni, akik ugyanazokat az elveket képviselik. Akik mindig továbbképezik magukat és fejlődnek.
 

Annak a hatását, hogy sokkal több iskola lett, te megérezted?
Nem. Szerintem az ember ha csak magával és a tanítványaival foglalkozik, arra törekszik, hogy önmaga legyen jó, akkor mennek a dolgok. Volt olyan időszakom nekem is amikor a rossz dolgokra koncentráltam, de az már elmúlt. Azóta nagyon jól érzem magam. Egyébként nemcsak sima órákat tartok, hanem elméleti órákat is, adventi készülődést, hastánc bulit is... Az órákon túlmenően egy jó hangulatú szeretetteljes női közösséget igyekszem kialakítani. Ez is fontos. Az elmélet meg azért hogy az egész kultúrát megismerjék. A plusz programokra mindig nagyon készülnek a lányok; sütnek sütit, lelkesek és várják.
Van egy olyan típusú óra, amit én hobbicsoportnak nevezek. Orientális tánc, de olyan mint egy aerobik óra, intenzívebb és minden órán egy önálló mini koreográfiát tanítok. Vagy bonyolultra csinálom a kombinációkat és agy tréning vagy aktív mozgás. Jó azoknak, akik nem tudnak rendszeresen járni, mert ebbe mindig be tudnak csatlakozni.
Mérnöki mivoltomból adódóan én próbálok mindent pontosan megtanulni. El kellett tudnom fogadni, hogy nem szabad annyira a szabályokhoz ragaszkodni. Az egyéniség irányába ki lehet lengeni és az jó. Ez nekem nehéz volt a mérnöki pálya után. Itt nincsenek írott szabályok és el lehet rugaszkodni.

Úgy érted volt egy másfajta gondolkodásmódod, amibe változást hozott a hastánc?
Igen lazaságot. Megtanulok több módszert és amivel a legjobban tudok azonosulni úgy tanítok.
Úgy érzem most már van egy egyedi tanítási módszerem. Sok mindenkitől volt lehetőségem tanulni és így összeraktam egy saját oktatási stílust.
Egy időben úgy éreztem ha egy workshopot kihagyok, akkor lemaradok valamiről, de most már úgy gondolom egy valakit jobb megtalálni és tökéletesíteni nála a tudásunkat, minthogy belekapni valamibe. Ez olyan mit egy nagy zsák amibe belezúdul minden de még sincs benne rendszer.

Kiről szeretnél ilyen riportot olvasni?
Nagy megtiszteltetésnek vettem, hogy Nese engem mondott, mert mély kapcsolat nincs közöttünk. Mohácson találkoztunk egy workshopon és nagyon jól elbeszélgettünk, de nem ismerjük egymást. Ez egy nagyon jó lehetőség szerintem, hogy ne csak a nagyobb táncosok akiket mindenki ismer mutatkozhassanak be, hanem vidékiek is.
Ezért én nem szakítanám meg ezt a hagyományt, mert akiket én nagy mestereimnek tekintek őket úgyis fogják mások mondani. Lehotai Líviát ajánlanám, akivel nagyon jó barátság és szakmai barátság is van köztünk. Ő egy gyöngyösi hastáncoktató, érdekes személyiség és nagyon nagy szakmai tudás van mögötte, mégis kevésbé ismerik az országban.