A libanoni stílus
Az arab hastánc modernebb változata.  Ez a stílus később bontakozott ki, mint az egyiptomi, s az utóbbi erőteljes hatása  mai napig érezhető a libanoni táncosokon is.
A  különbségek a színpadi interpretációban és előadásmódban jelennek meg.
Itt nagy jelentőséget kapnak a tánc „show” elemei, a lenyűgöző látvány, a kellékek változatos és színes kavalkádja.
Ez a stílus  számos esetben már-már  a revü-műsorok látványelemeit idézi, professzionális „raqs sarqi” technikával kombinálva.
Libanonban, és az Arab Öbölben kedvelt táncstílus.
Legnépszerűbb sztárjai: Amani, Szamara  
Természetesen karakteresen, és mereven nem határolható el egymástól a két stílus, hiszen a legnagyobb libanoni sztárok is egyiptomi filmeken  „nőttek fel”, s ott a klasszikus stílus sztárjait láthatták. Másrészt Egyiptom is változik, hiszen a legújabb divat szerint ott is mind népszerűbbek lesznek a látványos kellékek, és impozáns színpadi beállítások.

Folklór
A libanoni és az egyiptomi az arab raqs sharkinak  markáns stílusai.
Ezen kívül az mindkét stílusban, illetve az adott térségben kibontakozva számos folklór tánc műfajt találunk, melyek tovább élnek, és hatnak az orientális tánc fejlődésére.
A Baladi, Saidi, Kahllighi- stílusok, bár mind az arab folklór részei, megjelenhetnek (főleg elemeikben) a raqs sharqi repertoárban is. De teljesen önnáló műfajként is élnek.
Melaya (szkandarani) vagy dabke teljesen sajátos stílust jelent.
A saidinak ismert férfi és női változata is, hasonlóan a nubiai táncokhoz.
Fő jellegzetességek:
Baladi- általános egyiptomi folklór-  sok vonatkozásban a raqs sharqi gyökere- játékos, kacér
ritmikája: baladi: 4/4  DD - takatak - D- takatak 
Saidi- felső-egyiptomi folklór tánc, eszköze: bot
ritmikája: saidi: D - tak- DD- tak 
Khaliigi- az arab öböl jellegzetes folklór tánca, repertoárban különös hangsúly van haj mozdulatokon: hajtánc
ritmikája: khallighi: D- tak- D - Z
Szkandarani- tipikus alxandriai folklór, eszköz: melaya, hatalmas nehéz fekete kendő, melynek feladatául a takarást szánták, de az alexandtriai lányok ezt kijátsszák és pontosan az  ellentétes hatást érik el vele ... Férfi tánc-párja a bambouteia: matróztánc, eszköze: kanalak 
ritmikája: baladi
Nubiain- Egyiptom legdélebbi részét, és Szudán északi részét neveztik ősidők óta Núbiának. Ez a tánc sok fekete- afrikai elemet kever arab ritmusokkal.
Tanura- arab szó, szoknyát jelent. Azonban kifejezetten férfi tánc, semmilyen vonatkozásban nem kapcsolható, a női táncokhoz. Gyökere a szúfizmus, dervistánc.  A Tanura táncos, mindig férfi, minimum fél órát forog, megállás nélkül, közben a tanúra (szoknya) örvénylő forgatagban bontakozik ki az alakja körül.
Dabke- karakteresen libanoni folklór tánc, mely semmiben sem hasonlít a raqs sharqihoz,  főleg férfiak táncolják

A török hastánc
Törökországot magyar vonatkozása miatt is sokszor emlegetjük, ha a hastánc szóba kerül.
Egy magyar lány számára talán ez ugrik be elsőként a „mesés kelet” táncáról. Egy réges-régi kor fülledt romantikája…
Némi valóságtartalma persze a török kapcsolatnak is van, hiszen a  „Török Évszázadban” (16. sz.) a háremekben, és szerájokban jelen volt a tánc, főként a meghódított területekről származó rabnők által, akik eredetileg Egyiptomból és az arab világból érkeztek. 
Magyarország a rabszolgák a vonatkozásban kiemelt terület, mert mint a Törtök Birodalom határvidéke álladó háborús és zsákmányszerző övezetnek számított.  A török krónikások leírták, hogy Buda ostromakor tucatszám hurcolták el a  fogságba ejtett fiatal nőket török háremekbe.  

Forrás: Wollner Márta Shába, SHABA ORIENTAL ART